Miért jó és hasznos az aikido?

Amikor az emberek meghallják a „harcművészet” szót, egyből arra gondolnak, hogy kizárólag a verekedésről és a másik legyőzéséről szól. Én is így voltam vele, amíg öt hónappal ezelőtt el nem mentem az első edzésemre. Azóta teljesen megváltozott a véleményem: ez a sport (vagyis inkább életforma) egészen más, mint a többi.

Az aikidót a „béke művészetének” is hívják, mert itt nem az a cél, hogy fájdalmat okozzunk a másiknak, hanem hogy békésen oldjuk meg a konfliktusokat, és megvédjük magunkat. Bár csak öt hónapja aikidózom, az aikidós közösség már most rengeteget adott nekem.

1. Kikapcsol a suli után, és megnyugtat

A suliban ezer a stressz: dogák, felelések, elvárások. Néha úgy érzem, felrobban a fejem a sok információtól. Minden nap teljesítenem kell, és ez néha teljesen lemerít.

Amikor viszont belépek az edzőterembe (amit mi dojónak hívunk), az összes gondom eltűnik. Hetente kétszer járok edzésre, és ezek a kétórás alkalmak teljesen feltöltenek.

A technikák végrehajtásához annyira oda kell figyelnem a partneremre, hogy közben nem tudok a matekdogán pörögni. Ez a fajta fókusz már most megtanított arra, hogy a való életben is nyugodtabb maradjak, és stresszes helyzetben is jobban teljesítsek.

Ha valaki beszól a suliban vagy felidegesít, már nem kapom fel egyből a vizet, hanem tiszta fejjel tudok gondolkodni.

2. Szuperképességeket ad a testemnek

Ez alatt az öt hónap alatt sokkal erősebb és ügyesebb lettem. Az elején még fura volt, de mára az eséstechnika (az ukemi) lett a kedvenc részem.

Megtanultam úgy gurulni, hogy ha elesem, megcsúszom a jégen vagy leesem a bicikliről, a testem automatikusan tudja, hogyan védje meg magát, így nem töröm össze magam.

Ráadásul az egyensúlyérzékem és a tartásom is sokat javult.

3. Itt nincsenek vesztesek, csak barátok

Sok sportban az a lényeg, hogy te legyél a legjobb, a másikat pedig le kell győzni. Az aikidóban nincs versenyzés. Amikor a dojóban a partneremmel gyakorlok, vigyázok rá, ő pedig vigyáz rám, hiszen megtanultuk, mennyire sérülékeny az emberi test. Ez nem a másik ember elleni harc, hanem közös gyakorlás, amelyben egymást csiszoljuk és fejlesztjük.

Bár még új vagyok a dojóban, a csapat egyből befogadott. Nincs cikizés: ha valakinek nem megy egy technika, a nagyobb övesek és a többiek is mindig türelmesen segítenek.

4. Igazi, menő önvédelem

Az edzéseken az első naptól kezdve azt tanuljuk legfontosabb szabályként, hogy nem megyünk szembe az erővel. Szerintem az aikido nagyon hatékony önvédelem. Bár még az út elején járok, már most sokkal nagyobb biztonságban érzem magam az utcán vagy a suliban, mert jobban jelen vagyok, figyelek a környezetemre, és hamarabb észreveszem a veszélyre figyelmeztető jeleket.

Ha valaki bántani akar, megpróbálok higgadt maradni, és elterelni a figyelmét a szándékáról. Ha lehet, inkább elmegyek, vagy szólok egy felnőttnek. Ha ez nem működik, és testi fenyegetésre kerül sor, akkor egy tanult technikával elvezetem a támadását, és olyan helyzetet alakítok ki, amelyben a támadó nem tud bántani.

A legjobb az egészben, hogy az aikidóval úgy lehet hatástalanítani egy támadót, hogy közben nem kell sérülést okoznom neki: levezetem az agresszióját, amíg meg nem nyugszik. Szerintem ez a védekezés egyik legmenőbb és legemberibb módja.

A cél az, hogy mindenki épségben hazaérjen!

Összegezve

Nekem ez az öt hónap aikido rengeteg magabiztosságot, nyugalmat, jó barátokat és egy új családot adott. Megtanított arra, hogyan tiszteljem magamat és másokat.

Az aikido nem ér véget a dojo ajtajában: a tatamin tanult figyelmet, türelmet és lazaságot minden nap használom otthon és a suliban is. Ezért gondolom úgy, hogy az aikido az egyik leghasznosabb eszköz ahhoz, hogy fejlődjek!